Kricsár, a drótmágus

Kricsár Annamária tulajdonképpen véletlenül keveredett az ékszerkészítés területére. "16 éves voltam, mikor egy barátnőm hozott egy kupac drótot, hogy készítsünk belőle ékszert. Így kezdődött. Aztán ő hamar beleunt, nekem nem sikerült azóta sem. Azt szeretem a drótozásban, hogy nincsenek korlátai, szinte minden formát, minden elképzelést meg lehet valósítani. Elképzelésem, ötletem meg van bőven, csak győzzem mindet megcsinálni."

Már rendeltem tőle jópár szépséget, legutóbb sáltűket a készülő nyakmelengetőimhez. Eddig fel sem tűnt, de valójában rájöttem, hogy miért nincs sokkal több ékszerem tőle. Mert én alapjáraton hideg színű vagyok, tél típus. Ő pedig a meleg hatású anyagokat részesíti előnyben. "Ha rajtam múlik, csak rézdrótból dolgozok, jöhet zománchuzal, tiszta vörös- vagy sárgaréz, mindegy. Az ezüst színét nem szeretem, nekem nagyon hideg, ezüstözött drótból csak rendelésre dolgozok.

És a drótot szinte bármivel lehet társítani: üveggel, ásvánnyal, textillel, fával, fonallal, bőrrel, bármivel. Ebben sincsenek korlátai, valamint a feldolgozási technikákban sem: amit fonallal el lehet követni, azt dróttal is. Lehet horgolni, makramézni, varrni, hímezni."

Én úgy látom, hogy egyre izgalmasabb vizekre evez az alkotó, egyre merészebben társítja az anyagokat, egyre meglepőbb formák kerülnek ki a keze alól. És mondanom se kell, hogy ez nekem nagyon-nagyon tetszik!

Hitvallása pedig nagyon-nagyon szimpatikus, talán nem véletlen, hogy az egyik kedvenc lógós Kricsár fülbevalómat viselve mindenki megcsodál. Engem vagy a fülbevalót, végülis mindegy. "Szeretem, ha egy ékszer feltűnő, ami nem azt jelenti, hogy rikít. Van, akinek a személyisége, a színei egy kisebb, egyszerűbb ékszert enged; van, akinek nagy, feltűnő darabokat. Mindenki találja meg azt, ami igazán ő maga. És ha rajtam múlik, akkor ez furcsa, szokatlan formájú, megoldású ékszer." Tényleg hihetetlen, hogy ebből a merevnek hitt anyagból mi mindent ki lehet hozni!

Az ékszerek megvásárolhatók természetesen a Meskán. Illetve Lantos Rita üvegékszer-készítővel  a közös bolt, ide is érdemes bekukucskálni.

Utóbbi hetek termése

Egy 5,5 méter hosszú, 40 dkg súlyú sál.
Felhasznált fonal: Schachenmayr Loanda, 65-ös szín. Összetétel: 50 % poliakril, 30% gyapjú, 20% poliamid. Beszerzési hely: Kreatív Kézimunka. (Kifejezetten jó árakkal.)

És egy kardigán egy kétéves kislánynak.
Felhasznált fonal: Schachenmayr, Bravo Jacquard Color. Összetétele: 100% poliakril.  Bezerzési hely: Mesebolt.

Meg rengeteg megkezdett sapka, sál, mellény és nyakmelegítő. Lassan mindet ledolgozom, de ugyebár mindig az új fonallal kell elkezdeni valamit, próbálgatni, nézegetni, így befejezni a legnehezebb.

Egyszerű, de nagyszerű

Azért mutatom meg ezt a videót, mert tulajdonképpen egyszerűen utánozható. Egyszerű, letisztult és közben nagyon profi. Pont olyan, mint a bemutatott ruhadarabok, kiegészítők. Úgy tűnik ezek a jellemzők Celapiu minden munkájára jellemzőek.

Fonalmánia

Ezt a gyönyörűséget hozta ma nekem a postás. A kézzel festett, kézzel font, vastag fonalakat már ezer éve nézegettem az Etsy-n, és most, amikor megláttam Harmat boltjában, szinte gondolkodás nélkül csaptam le rá. Egy álom a valóságban. Majd egy sapkát és ha kitellik belőle, egy sálat is kötök belőle. De addig egyszerűen csak fogdosom, nézegetem. Micsoda színek!

Harmat blogját is böngészem még, hátha előbb-utóbb piacra dob még pár ilyen kötőtűm hegyére illő szépséget.

Zelnice

Zelnice blog tulajdonosával, Violini Timivel volt szerencsém két napot átbeszélgetni, a közös Goubázás kapcsán. Hogy mit emelhetnék ki ennyi női csacsogásból? Hogy ő igazából egy zenész? Inkább meséljen ő maga: "Ha definiálni akarnám magam, akkor olyan komolyzenészt kell elképzelni, aki ugyan nagyon szereti és műveli a tanult szakmáját, de más kifejezési formákra is égető szüksége van.
A textillel, fonallal való napi kapcsolat létszükséglet, ezen belül folyamatosan tanulok, kísérletezek. Miután 3 gyermekem van, magától értetődően varrok gyerekeknek, egy ideje nem csupán a sajátjaimnak." Igen, a gyerekek, azt hiszem innen indul ki minden, az egész alkotási folyamat. Ezek a tárgyak azt mutatják meg, hogyan lehet műanyag vackok nélkül élhető környezetet teremteni.

Alkotásain valahogy átsugárzik a világlátása is. Ahogy saját fonalat fest, és fon. Ahogy gyapjúpulóvereket keres a turkálókban, hogy azok aztán átlényegülve ölelgetős bárányok legyenek.

Ahogy a gyerekjáték fogalmát ennyire kreatívan kezeli. Kavicskirakók meg állatos falikép, mozgatható, leszedhető sereglettel, horgolt labdák és hasonlók.

És itt vannak a legújabbak, a füzetek. "A textilbe kötött füzetekkel régi álmom valósult meg. Olyan füzetekbe írhat-rajzolhat a család, amilyet megálmodtam. És most már nem csupán a magunk örömére készülnek, mások is kezdik felfedezni őket." Akár egyedi mintával is megrendelhetőek! Szerintem ez egészen fantasztikus ötlet!
Zelnice alkotásai megtalálhatóak http://www.zelnice.com/ címen, vagy a Meskán (http://www.zelnice.meska.hu/).

Normális?

Ugye az teljesen normális, hogy az ember újabb és újabb fonalakat vesz, miközben már minden rejtekhelyről kicsordul az itthon tárolt mennyiség?

Zazálea

Megkérdeztem Zazáleát, hogy igazából ki is ő. "Van 2 diplomám, 2 nyelvvizsgám, 1 férjem, 3 gyerekem, 1 macskám." Ennyit a számokról. De aki olvassa a már 2 éves blogját, úgyis tudja kiről beszélek. Aki követi őt, azt tudja, hogyan változott ez a blog. Rita azt gondolta, "lesz egy felület, ahová az általam készített quiltek fényképét felteszem, kapok néhány megjegyzést, esetleg kritikát, ez majd inspirál engem a továbblépésre, néha írok majd egy-egy gondolatot, érzést, jól beleírom a mérgelődéseimet, örömeimet. Aztán? Aztán változott a munkahely, eltávolodtam a tradicionális patchwork munkák készítésétől, új irányt vettem, változtam kívül, de legfőképpen belül."

Igy lett belőle egyre személyesebb kereteket feszegető naplóíróról, aki nem mellesleg kézbe veszi a textileket és alkot belőlük.

Ha átböngészem a munkáit a Meskán táskákat látok, sok-sok színes textilből. Saját festésű textilekből, akár amerikai, angol textilekből vagy éppen a manapság kedvelt textilbőrből is. Szívemnek kedves színösszeállításokat, varázslatos mintákat találok itt. Annak ellenére, hogy Zazálea azt mondja, hogy szinte mindenhol a levelek jelennek meg díszítő elemként, én inkább azt mondanám, hogy a természet: indák, virágok és persze a levelek. De már maguk a színek is erre inspirálnak: erdő, mező, fák árnyéka, a fű illata. Ezt már én látom bele a táskáiba.

Meg sok mást is látok, most éppen búzatasakokat, neszeszereket, takarókat és játékokat is. Mindenféle olyasmit, amitől a nők elcsábulnak, amivel szeretik magukat körülvenni, a mitől az ember lánya jól tudja magát érezni otthon.

Jaj, de messze a tavasz

Pedig ezeket a színeket nagyon fogom ám szeretni.

Nina Ricci RTW 2011 tavasz/nyár Forrás: Style.com

Sass and Bide RTW 2011 tavasz, Forrás: Berta blogol

Manier divatbemutató

Rengeteg helyen reklámozták ezt a Let's Misbehave divatbemutatót, de nem volt elég nekem ahhoz, hogy legyőzzem az álomkórt és péntek este 10-re elmenjek az Iparművészeti Múzeumba. Így utólag, nem is bánom.

Nézegetem a képeket és egyszerűen nem értem. Az egy dolog, hogy ezeknek a ruháknak egyáltalán semmi közük ahhoz amit DIVAT szóval lehetne illetni. De még borzalmasan csúnyák is. Az anyagokat, mintha kilós boltban szerezték volna, a szabásvonalak és főleg a varrás pedig pont olyan, ahogy én is el tudtam volna készíteni. Tehát sehogy.

A kedvencem, hogy az egészhez van körítés is. Minek? Engem ugyan nem érdekel, hogy a tervezőt Chanel, Dietrich vagy Garbo inspirálta. Meg Björk, Lady Gaga. Hogy énekelt Harcsa Veronika, hogy a színpadon felvonult Demcsák meg Karafiáth. A ruhák önmagukban pont elegendőek lennének. De úgy látszik errefelé ez nem elég. Ezek a ruhák úgysem tudják eladni saját magukat.

Ezzel indult a magyar Design Hét... Mazohistáknak további képek a Velveten, meg a Fashion Time oldalon. Szöveges értékelés is mindkét helyen.  

A Prada dupla gallérja

Szilvinek szeretettel ;-)