Játék Fxtinánál

Egy szépséges, eperfagyi színű nyakmelegítőért lehet most éppen játszani

Donna Wilson lények

Első ránézésre semmi szép, semmi kedvesség nincs ezekben az esetlen, sokszor csúnyácska figurákban. Amit felfedeztem bennük és amiért tetszenek, az a humor. Ha az ember ilyen bicebóca tárgyakkal veszi körül magát a Barbie babák darázsderekára szabott világ helyett, akkor talán egy picit jobban tudja érezni magát a bőrében. Szóval nekem tetszenek Donna Wilson tárgyai, lényei, figurái meg párnái.

És ez az ötlet is milyen mókás! Kis csomag mindenféle filc darabkával, "Csinálj belőlem valamit!" felirattal.

Fonalbombázók akcióban

Ilyen az, amikor valaki felöltöztet egy parkolóórát, avagy graffitihorgolás a gyakorlatban.

Ha valakinek esetleg eszébe jutna és megcsinálja ezt Budapesten, küldön nekem mindenképpen egy képet!

Fonalbombázás vagy graffitikötés

Amikor már nem tudnak mit kitalálni az emberek, amikor már minden rokonuk és ismerősük az ő általuk kötött mellényekben járkál, nos akkor jön el az a pillanat, amikor valakinek eszébe jut, milyen jól mutatna egy tank rózsaszín fonaltakaróval. Először a Magyar Szóban olvastam erről a mozgalomról, amely elsősorban Angliában dúl és titokban színes fonalakba öltöztet köztéri szobrokat, hidakat és hasonló létesítményeket. Az eredmény tulajdonképpen jópofa, még ha nem is mindig túl esztétikus.

Az őrület elharapódzásának hátteréről a Times Online írt részletes cikket. A fenti képet pedig innen csentem.

Egy bizonyos ponton túl a dolog valahogy átcsap művészetbe, nem tudom pontosan mikor és hogyan. Érdekes kérdés ez. Ez a fenti képről jutott eszembe. Sarah Applebaum munkássága számomra ékes bizonyítéka a tételnek.

Ilyen lennék

Ilyen szeretnék lenni minden nap, ilyen az, amikor csinosnak érzem magam. Pedig erősen és sokat tépelődtem, felvehetek-e még ilyen tapadós nadrágot. Ez nekem már merész, de végül jól éreztem magam a bőrömben.

De a gyerekek ovibacipelése vagy éppen a bevásárlás nagy ritkán jelent annyira vonzó programot, hogy vegyen a fáradtságot. Egy kirándulás viszont akár ilyen is lehet.

Nyáron valahogy könnyebben megy nekem ez is: akkor eleve kiélhetem a szoknyásságomat. Meg a sok színes fülbevalót, amit felhalmoztam az évek során.

Egyetlen apró kis mínusz az öltözékemen, hogy semmi se magyar, semmi se kézműves és semmi se saját. Csupa divatholmi nagy cégektől. Kabát, öv: Zara, pulcsi: Oui, nyaklánc: Bijoux Brigitte, nadrág: Jackpot, csizma: talán Horváth cipő?, a táskát meg Thaiföldről hozta a hugicám (majdnem eredeti D&G).