Lyukacsos stóla

Megjött a részemről várva-várt Zauberball 100. Ez a hosszan színátmenetes csodalabda már nem tartalmaz műszálat, még azt a 25%-ot sem, mint a korábbi zoknifonal változat. Persze azt se vonják ki a forgalomból, csak végre ilyen szépséget is lehet kapni.

Tapintásra sokkal puhább, mint elődje. Egyébként ugyanúgy váltanak benne a színek, ugyanolyan a vastagsága és használhatósága.

Legjobban ebbe a Blasser Schimmer színbe szerettem bele. Végül mégis kihagytam a stólámból a rózsaszín részt, mert jobban tetszett a csak kékes-zöldes játék. Sajnos a kedvencem, az aqua - világostürkíz árnyalat csak egyetlen egyszer jött elő a gombolyagban pedig az a leges legszebb az egészben.

Ha sikerül esetleg találnom megfelelő színű selymet, azt tervezem, hogy csíkokat fogok belenemezelni a sálba. Kíváncsi elnnék rá.

Egyébként 4 játszóterezős délután alatt készült el, mivel mostanában 4 és 8 óra között szinte minden délután a játszótéren töltjük az időt. Mást nem nagyon tudok ott csinálni, mint ilyen nem túl sok gondolkodást igénylő feladatokat. A képlet ez volt: 9 láncszem és 7 háromráhajtásos pálca - nem tudom pontosan hányszor újra és újra megismételve.

A végleges méret: 170 x 33 cm. Mondjuk azt, hogy a 400 méter 4/5-e ment bele ebbe a darabba.

Gigászi küzdelem volt

El sem hiszem, hogy leláncoltam az utolsó szemet is. Egy ismerősömnek harmadjára készítettem gigantikus sálat. 6 méter hosszú és 40 cm széles. Komoly és hosszú harc volt ez, minden egyes szemmel megküzdöttem külön-külön. Volt már egy kék óriásom és egy natúr, szúrós gyapjúból készülő is. Azt hiszem legközelebb inkább egy takarót kötök, ha ekkora szemszámra támad kedvem.

A viselője mohairt kért, úgyhogy először a Schoppel Wolle Merino Lace-ét választottam. De ez túl vékony volt, így hozzá kellett fogni egy kicsit vastagabb, de szintén mohair-es fonalat a Rosarios Pluma-ját. Ez sajnos tiszta akril fonal, viszont van vastagsága.

Merino Lace-ből 2x50 grammot fogtam hozzá rózsaszínből és fehérből, a 6x50 g Plumahoz. Ez összesen 1500 m fonalat jelent egyszeresen számolva.

A szinek sorrendje: fehér, rózsaszín, szürke, rózsaszín, fehér, szürke.

Első csipkesálam

Ezt a sálat február óta kötöm. Nagyon lassan készült, egy nap általában 1-1 sort tudtam megkötni - ha szerencsém volt. A végén már 500 felett járt a szemek száma a kötőtűn, folyamatos számolással, rengeteg ráhajtással és összekötéssel. Nem egy játszótér-kompatibilis kötésminta, az biztos. Inkább csak csendes késő esti órákra alkalmas. Még tévét se lehet mellette nézni.

Valójában jól kitoltam magammal, mert egy cowlt, azaz nyakmelegítőt, körgallért választottam első ilyen jellegű projektnek, amit én elvágtam, tehát nem a leírásnak megfelelően körben kötöttem, hanem oda-vissza. Ez azt jelentte, hogy minden második sort fordítva kellett kötnöm, mint ahogy az a mintában szerepelt.

A sorokat is kihagytam itt-ott, sőt volt, ahol a fogyasztást sem sikerült teljes mértékben betartani. De ettől függetlenül nem győzök gyönyörködni. Ezt én csináltam. Hihetetlen.

Az is nagyon érdekes volt, hogy a kötőtűn mennyire nem jött le a minta, de amikor benedvesítve kihúzkodtam mennyire gyönyörűen kiadta magát.

A minta a The Knitter magazin egy régebbi, 38-as számából való. (Az 1001fonalnál sajnos már elfogyott.) Itt megnézhető a Ravelry-n a többi projekt ugyanebből a mintából. Senki másnak nem támadt olyan ötlete mint nekem :)

A fonal pedig a színtiszta szerelem: Malabrigo Lace. A sálhoz összesen 42 grammot használtam fel az 50-ből. Jó hosszú, majdnem 400 méternyi egy-egy ilyen gombolyagocska. A színe pedig az 850-es Archangel. Kicsit több benne a lila, mint elsőre hittem, de még így is valami egészen gyönyörűséges színorgia. Lilák, narancsok, pirosak és pinkek folynak és kavarognak egymásban.

A minta ajánlása szerint kétféle tűméretet használtam. A felső részen 3,5-öst, a második részen pedig 4,0-s. Sima Addi fém körkötőtűt, igazi élvezet volt használni. Mondom én, aki nemrég még a bambuszra esküdött.