Megláttam, megszerettem, gyorsan ki is nyomtattam a mintát és bele is kezdtem. Nagyjából ennyi a története ennek a kendőnek. Meg persze úgy 2 hónap, amikor hol elővettem, hol eltettem. Lassan, de biztosan haladt. Szépen alakult a minta, nem mondom, hogy könnyű, de csak egy kis odafigyelés, számolgatás és fejlődik szépen.
Még mindig gyönyörűnek tartom. De egy idő után elkezdett birizgálni a gondolat, hogy ezt így nem lett volna szabad. Valakik, valahol (Japánban) nagyon sokat dolgoztak azért, hogy én ezt a mintát meghorgolhassam és meg egyszerűen csak letöltöttem valami picassa albumból oszt csá. Pedig így is annyi, de annyi mintakönyvem, újságom van itthon, hogy azoknak számát csak a szakácskönyveim haladják meg.
Szeretnék majd rendelni japán újságokat, mintagyűjteményeket, ez lesz a következő projektem, és igyekszem a jövőben nem nézegetni a gyűjteményeket.
Persze vannak ingyenes minták, rengeteg, ahol az alkotó közzéteszi és viheti, aki szeretné, de tudom, hogy ez most tipikusan nem az az eset volt.
Felhasznált fonal: 100 g
Manos Silk Blend - kézzel festett gyapjú és selyem fonal 2444 Orinoco színben.
A fonal elég vastag egy ilyen kendőhöz, kicsit talán merev is lett a minta, de szépen látszik. Ha az ember többször a nyaka köré tekeri, jó meleget is ad, vállon átvetve viszont inkább csak dekorál. Lehet, hogy egy kis blokkolás is ráférne. Az vajon puhítana rajta egy kicsit?
Eleinte azt gondoltam, hogy lesz egy almazöld szegélye is, de aztán azt elvetettem. Elég ez így, nem?
