Két újabb szobor-kötő

Imádom, amikor egy ruha műalkotás. Nem lehet viselni, semmi köze a hétköznapokhoz. Ez kérem művészet.

Egyikük Nanna van Baaderen.

Másikuk Johan Ku.

Lehet menni csodálni.

Mondjuk ez utóbbi alkotónak már vannak teljesen viselhető ruhái. Például kötött mintával nyomott pólók. Ilyen nekem is kellene. Bármikor felvenném.

Ráadásul nagyon inspirálóan is hatnak rám. Most már tényleg kezdenem kellene valamit azokkal a felhalmozott előfonalakkal.

A környezet művészi átformálása

Számomra ez teljesen új valami: meglepőt alkotni, ott, ahol nem is számítunk rá. Ezúttal színes "ceruzákat" az erdő közepén.
Egy picit hasonlít a fonalbombázásra. Fantasztikus, amikor valaki másként tud tekinteni az őt körülvevő világra és meglát benne olyasmit, amit más nem.

Fonalbombázás vagy graffitikötés

Amikor már nem tudnak mit kitalálni az emberek, amikor már minden rokonuk és ismerősük az ő általuk kötött mellényekben járkál, nos akkor jön el az a pillanat, amikor valakinek eszébe jut, milyen jól mutatna egy tank rózsaszín fonaltakaróval. Először a Magyar Szóban olvastam erről a mozgalomról, amely elsősorban Angliában dúl és titokban színes fonalakba öltöztet köztéri szobrokat, hidakat és hasonló létesítményeket. Az eredmény tulajdonképpen jópofa, még ha nem is mindig túl esztétikus.

Az őrület elharapódzásának hátteréről a Times Online írt részletes cikket. A fenti képet pedig innen csentem.

Egy bizonyos ponton túl a dolog valahogy átcsap művészetbe, nem tudom pontosan mikor és hogyan. Érdekes kérdés ez. Ez a fenti képről jutott eszembe. Sarah Applebaum munkássága számomra ékes bizonyítéka a tételnek.