Ilyen szobában álmodnék tovább

Bordó lesz az egyik fal, az ágy mögött, szeretnék még sok színes, puha textilt, párnákat és ágytakarókat. Sőt szőnyeget, hogyha felkelek, akkor puhára és melegre lépjek.

Gyerekszoba ötletek

A gyerekszoba alapszínei a fejemben a piros és kék között alakulnak. Tapéta talán csak az egyik falra lenne, retrós, "kavicsos" mintával. Láttam viszont nagyon jópofa kalózos függönyt, úgyhogy lehet, hogy ahhoz passzintom hozzá a többi színt majd.

Az viszont biztos, hogy lesz egy hatalmas Expedit szekrény, ahová a sok-sok játéknak be kell férnie.

Álom lakberendezek

Van egy üres lakásunk, ahová úgy 2 hónap múlva fogunk költözni. Sok minden adott, hiszen a mostani bútorokat visszük magunkkal, de azért persze álmodozni lehet.

A nappalit például ilyen kékes-zöldes színekre hangolnám.

De helyette nagyjából ilyen fog maradni.

Mikulást rejtő Mikulás

Az a fantasztikus az előre gyártott filcben, hogy még a legkétbalkezesebb ember (=én) is tud vele mit kezdeni. Bár a filcfigurák elkészítése nem teljesen gyerekbarát, az egyszerű kivitelezésüknél fogva nagy meglepetést lehet vele szerezni a gyerkőcöknek. 

Alá meg lehet mindeféle meglepetést, ajándékot, csokimikulást rejteni. 

Filc Mikulás és fenyőfa készítése

Kellékek: 5 milliméter vastag filclapok (piros, zöld, esetleg fehér), vatta, tömőanyag vagy gyapjú, pillanatragasztó, tű, cérna, olló, gyöngyök.

A vastag filclapokból negyed vagy harmad köröket, azaz körcikkeket vágtam. A kör sugara 10-15 centi között volt. A két egyenes oldal mentén összevarrtam az anyagot és így egy kúpot kaptam.

A piros kúpból lett a Mikulást, mégpedig úgy, hogy egy fehér textilkört ragasztottam rá arcnak, két pöttyöt rajzoltam szemnek. A szakáll és a kalap karimája készülhet formára tépkedett vattából, fehér tömőanyagból vagy nyers gyapjúból is. Természetesen akár fehér filcből is kivágható a megfelelő alakzat.

A szakáll részt nem csak ragasztani lehetséges, hanem varrással is oda lehet erősíteni. Ez esetben viszont még a kúp megformálása, összevarrása előtt kell gondoskodnunk a figura arcának elkészítéséről.

A fenyőfa szintén egy kúpformára varrt filclapból készül, díszei pedig egy hosszú cérnára felfűzött gyöngyök, amelyeket tetszőleges helyeken a „fenyőfára” lehet ölteni vagy ragasztani.

Játék Fxtinánál

Egy szépséges, eperfagyi színű nyakmelegítőért lehet most éppen játszani

Donna Wilson lények

Első ránézésre semmi szép, semmi kedvesség nincs ezekben az esetlen, sokszor csúnyácska figurákban. Amit felfedeztem bennük és amiért tetszenek, az a humor. Ha az ember ilyen bicebóca tárgyakkal veszi körül magát a Barbie babák darázsderekára szabott világ helyett, akkor talán egy picit jobban tudja érezni magát a bőrében. Szóval nekem tetszenek Donna Wilson tárgyai, lényei, figurái meg párnái.

És ez az ötlet is milyen mókás! Kis csomag mindenféle filc darabkával, "Csinálj belőlem valamit!" felirattal.

Fonalbombázók akcióban

Ilyen az, amikor valaki felöltöztet egy parkolóórát, avagy graffitihorgolás a gyakorlatban.

Ha valakinek esetleg eszébe jutna és megcsinálja ezt Budapesten, küldön nekem mindenképpen egy képet!

Fonalbombázás vagy graffitikötés

Amikor már nem tudnak mit kitalálni az emberek, amikor már minden rokonuk és ismerősük az ő általuk kötött mellényekben járkál, nos akkor jön el az a pillanat, amikor valakinek eszébe jut, milyen jól mutatna egy tank rózsaszín fonaltakaróval. Először a Magyar Szóban olvastam erről a mozgalomról, amely elsősorban Angliában dúl és titokban színes fonalakba öltöztet köztéri szobrokat, hidakat és hasonló létesítményeket. Az eredmény tulajdonképpen jópofa, még ha nem is mindig túl esztétikus.

Az őrület elharapódzásának hátteréről a Times Online írt részletes cikket. A fenti képet pedig innen csentem.

Egy bizonyos ponton túl a dolog valahogy átcsap művészetbe, nem tudom pontosan mikor és hogyan. Érdekes kérdés ez. Ez a fenti képről jutott eszembe. Sarah Applebaum munkássága számomra ékes bizonyítéka a tételnek.

Ilyen lennék

Ilyen szeretnék lenni minden nap, ilyen az, amikor csinosnak érzem magam. Pedig erősen és sokat tépelődtem, felvehetek-e még ilyen tapadós nadrágot. Ez nekem már merész, de végül jól éreztem magam a bőrömben.

De a gyerekek ovibacipelése vagy éppen a bevásárlás nagy ritkán jelent annyira vonzó programot, hogy vegyen a fáradtságot. Egy kirándulás viszont akár ilyen is lehet.

Nyáron valahogy könnyebben megy nekem ez is: akkor eleve kiélhetem a szoknyásságomat. Meg a sok színes fülbevalót, amit felhalmoztam az évek során.

Egyetlen apró kis mínusz az öltözékemen, hogy semmi se magyar, semmi se kézműves és semmi se saját. Csupa divatholmi nagy cégektől. Kabát, öv: Zara, pulcsi: Oui, nyaklánc: Bijoux Brigitte, nadrág: Jackpot, csizma: talán Horváth cipő?, a táskát meg Thaiföldről hozta a hugicám (majdnem eredeti D&G).

Kricsár, a drótmágus

Kricsár Annamária tulajdonképpen véletlenül keveredett az ékszerkészítés területére. "16 éves voltam, mikor egy barátnőm hozott egy kupac drótot, hogy készítsünk belőle ékszert. Így kezdődött. Aztán ő hamar beleunt, nekem nem sikerült azóta sem. Azt szeretem a drótozásban, hogy nincsenek korlátai, szinte minden formát, minden elképzelést meg lehet valósítani. Elképzelésem, ötletem meg van bőven, csak győzzem mindet megcsinálni."

Már rendeltem tőle jópár szépséget, legutóbb sáltűket a készülő nyakmelengetőimhez. Eddig fel sem tűnt, de valójában rájöttem, hogy miért nincs sokkal több ékszerem tőle. Mert én alapjáraton hideg színű vagyok, tél típus. Ő pedig a meleg hatású anyagokat részesíti előnyben. "Ha rajtam múlik, csak rézdrótból dolgozok, jöhet zománchuzal, tiszta vörös- vagy sárgaréz, mindegy. Az ezüst színét nem szeretem, nekem nagyon hideg, ezüstözött drótból csak rendelésre dolgozok.

És a drótot szinte bármivel lehet társítani: üveggel, ásvánnyal, textillel, fával, fonallal, bőrrel, bármivel. Ebben sincsenek korlátai, valamint a feldolgozási technikákban sem: amit fonallal el lehet követni, azt dróttal is. Lehet horgolni, makramézni, varrni, hímezni."

Én úgy látom, hogy egyre izgalmasabb vizekre evez az alkotó, egyre merészebben társítja az anyagokat, egyre meglepőbb formák kerülnek ki a keze alól. És mondanom se kell, hogy ez nekem nagyon-nagyon tetszik!

Hitvallása pedig nagyon-nagyon szimpatikus, talán nem véletlen, hogy az egyik kedvenc lógós Kricsár fülbevalómat viselve mindenki megcsodál. Engem vagy a fülbevalót, végülis mindegy. "Szeretem, ha egy ékszer feltűnő, ami nem azt jelenti, hogy rikít. Van, akinek a személyisége, a színei egy kisebb, egyszerűbb ékszert enged; van, akinek nagy, feltűnő darabokat. Mindenki találja meg azt, ami igazán ő maga. És ha rajtam múlik, akkor ez furcsa, szokatlan formájú, megoldású ékszer." Tényleg hihetetlen, hogy ebből a merevnek hitt anyagból mi mindent ki lehet hozni!

Az ékszerek megvásárolhatók természetesen a Meskán. Illetve Lantos Rita üvegékszer-készítővel  a közös bolt, ide is érdemes bekukucskálni.

Utóbbi hetek termése

Egy 5,5 méter hosszú, 40 dkg súlyú sál.
Felhasznált fonal: Schachenmayr Loanda, 65-ös szín. Összetétel: 50 % poliakril, 30% gyapjú, 20% poliamid. Beszerzési hely: Kreatív Kézimunka. (Kifejezetten jó árakkal.)

És egy kardigán egy kétéves kislánynak.
Felhasznált fonal: Schachenmayr, Bravo Jacquard Color. Összetétele: 100% poliakril.  Bezerzési hely: Mesebolt.

Meg rengeteg megkezdett sapka, sál, mellény és nyakmelegítő. Lassan mindet ledolgozom, de ugyebár mindig az új fonallal kell elkezdeni valamit, próbálgatni, nézegetni, így befejezni a legnehezebb.

Egyszerű, de nagyszerű

Azért mutatom meg ezt a videót, mert tulajdonképpen egyszerűen utánozható. Egyszerű, letisztult és közben nagyon profi. Pont olyan, mint a bemutatott ruhadarabok, kiegészítők. Úgy tűnik ezek a jellemzők Celapiu minden munkájára jellemzőek.

Fonalmánia

Ezt a gyönyörűséget hozta ma nekem a postás. A kézzel festett, kézzel font, vastag fonalakat már ezer éve nézegettem az Etsy-n, és most, amikor megláttam Harmat boltjában, szinte gondolkodás nélkül csaptam le rá. Egy álom a valóságban. Majd egy sapkát és ha kitellik belőle, egy sálat is kötök belőle. De addig egyszerűen csak fogdosom, nézegetem. Micsoda színek!

Harmat blogját is böngészem még, hátha előbb-utóbb piacra dob még pár ilyen kötőtűm hegyére illő szépséget.

Zelnice

Zelnice blog tulajdonosával, Violini Timivel volt szerencsém két napot átbeszélgetni, a közös Goubázás kapcsán. Hogy mit emelhetnék ki ennyi női csacsogásból? Hogy ő igazából egy zenész? Inkább meséljen ő maga: "Ha definiálni akarnám magam, akkor olyan komolyzenészt kell elképzelni, aki ugyan nagyon szereti és műveli a tanult szakmáját, de más kifejezési formákra is égető szüksége van.
A textillel, fonallal való napi kapcsolat létszükséglet, ezen belül folyamatosan tanulok, kísérletezek. Miután 3 gyermekem van, magától értetődően varrok gyerekeknek, egy ideje nem csupán a sajátjaimnak." Igen, a gyerekek, azt hiszem innen indul ki minden, az egész alkotási folyamat. Ezek a tárgyak azt mutatják meg, hogyan lehet műanyag vackok nélkül élhető környezetet teremteni.

Alkotásain valahogy átsugárzik a világlátása is. Ahogy saját fonalat fest, és fon. Ahogy gyapjúpulóvereket keres a turkálókban, hogy azok aztán átlényegülve ölelgetős bárányok legyenek.

Ahogy a gyerekjáték fogalmát ennyire kreatívan kezeli. Kavicskirakók meg állatos falikép, mozgatható, leszedhető sereglettel, horgolt labdák és hasonlók.

És itt vannak a legújabbak, a füzetek. "A textilbe kötött füzetekkel régi álmom valósult meg. Olyan füzetekbe írhat-rajzolhat a család, amilyet megálmodtam. És most már nem csupán a magunk örömére készülnek, mások is kezdik felfedezni őket." Akár egyedi mintával is megrendelhetőek! Szerintem ez egészen fantasztikus ötlet!
Zelnice alkotásai megtalálhatóak http://www.zelnice.com/ címen, vagy a Meskán (http://www.zelnice.meska.hu/).

Normális?

Ugye az teljesen normális, hogy az ember újabb és újabb fonalakat vesz, miközben már minden rejtekhelyről kicsordul az itthon tárolt mennyiség?

Zazálea

Megkérdeztem Zazáleát, hogy igazából ki is ő. "Van 2 diplomám, 2 nyelvvizsgám, 1 férjem, 3 gyerekem, 1 macskám." Ennyit a számokról. De aki olvassa a már 2 éves blogját, úgyis tudja kiről beszélek. Aki követi őt, azt tudja, hogyan változott ez a blog. Rita azt gondolta, "lesz egy felület, ahová az általam készített quiltek fényképét felteszem, kapok néhány megjegyzést, esetleg kritikát, ez majd inspirál engem a továbblépésre, néha írok majd egy-egy gondolatot, érzést, jól beleírom a mérgelődéseimet, örömeimet. Aztán? Aztán változott a munkahely, eltávolodtam a tradicionális patchwork munkák készítésétől, új irányt vettem, változtam kívül, de legfőképpen belül."

Igy lett belőle egyre személyesebb kereteket feszegető naplóíróról, aki nem mellesleg kézbe veszi a textileket és alkot belőlük.

Ha átböngészem a munkáit a Meskán táskákat látok, sok-sok színes textilből. Saját festésű textilekből, akár amerikai, angol textilekből vagy éppen a manapság kedvelt textilbőrből is. Szívemnek kedves színösszeállításokat, varázslatos mintákat találok itt. Annak ellenére, hogy Zazálea azt mondja, hogy szinte mindenhol a levelek jelennek meg díszítő elemként, én inkább azt mondanám, hogy a természet: indák, virágok és persze a levelek. De már maguk a színek is erre inspirálnak: erdő, mező, fák árnyéka, a fű illata. Ezt már én látom bele a táskáiba.

Meg sok mást is látok, most éppen búzatasakokat, neszeszereket, takarókat és játékokat is. Mindenféle olyasmit, amitől a nők elcsábulnak, amivel szeretik magukat körülvenni, a mitől az ember lánya jól tudja magát érezni otthon.

Jaj, de messze a tavasz

Pedig ezeket a színeket nagyon fogom ám szeretni.

Nina Ricci RTW 2011 tavasz/nyár Forrás: Style.com

Sass and Bide RTW 2011 tavasz, Forrás: Berta blogol

Manier divatbemutató

Rengeteg helyen reklámozták ezt a Let's Misbehave divatbemutatót, de nem volt elég nekem ahhoz, hogy legyőzzem az álomkórt és péntek este 10-re elmenjek az Iparművészeti Múzeumba. Így utólag, nem is bánom.

Nézegetem a képeket és egyszerűen nem értem. Az egy dolog, hogy ezeknek a ruháknak egyáltalán semmi közük ahhoz amit DIVAT szóval lehetne illetni. De még borzalmasan csúnyák is. Az anyagokat, mintha kilós boltban szerezték volna, a szabásvonalak és főleg a varrás pedig pont olyan, ahogy én is el tudtam volna készíteni. Tehát sehogy.

A kedvencem, hogy az egészhez van körítés is. Minek? Engem ugyan nem érdekel, hogy a tervezőt Chanel, Dietrich vagy Garbo inspirálta. Meg Björk, Lady Gaga. Hogy énekelt Harcsa Veronika, hogy a színpadon felvonult Demcsák meg Karafiáth. A ruhák önmagukban pont elegendőek lennének. De úgy látszik errefelé ez nem elég. Ezek a ruhák úgysem tudják eladni saját magukat.

Ezzel indult a magyar Design Hét... Mazohistáknak további képek a Velveten, meg a Fashion Time oldalon. Szöveges értékelés is mindkét helyen.  

A Prada dupla gallérja

Szilvinek szeretettel ;-)

Az árakról

Olvastam ezt a bejegyzést a Murano üveges blogon és alaposan elgondolkodtam. A múlt héten pont azt emlegettem, hogy mennyire drágák az amerikai cuccok, nevezetesen például ezek a sapkák. Gyakran nézelődök a Net-a-porter és hasonló internetes áruházakban és ha lefordítom az árakat, kissé meghökkenek.

De aztán rájöttem: erre bizony van kereslet. Ezek a cégek olyan márkanevet építettek ki, amit el lehet adni. Ha valaki Chanelt vagy Louis Vuittont akar, akkor tudja mire számítson.

Ezen kívül nyugaton egyszerűen kultusza lett a hand-made és egyedi cuccoknak. Aki meg tudja venni a tucatárut, akár szezononként egy új ruhatárat, az egy idő után egyedi dolgokat fog keresni magának és azt is megveheti. Így aztán már azokat fogják keresni, ami tetszik nekik, ami menő és divatos. A blogon már nem egy olyan külföldi kézműves alkotót mutattam be, aki fényesen meg tud élni az alkotásaiból, mert olyasmit készít, amire van igény és ami egyben senkivel sem összetéveszhetően különleges.

Magyarországon a kézműveskedés más tészta: ami otthon készül, az bizony legyen olcsó! Az emberek fejében még nem állt össze a kép, hogy nem a kínai dömpingáruval kellene versenyeztetni az egyedi termékek árait. Mivel én a Zara, Mango, Promod árait tartom elfogadhatónak, ha a ruhatáramat bővítem, nagyjából ezt a szintet nézem a kézműves termékeknél is. Ezért is nem jutottam még el odáig, hogy a magyar divattervezők ruháival is feltöltsem a szekrényem.

Aki viszont a turkálókhoz szokott, az nem fog pár tízezret szánni egy kardigánra.

Szerintem egyetlen megoldás van annak, aki komolyan gondolja a kézműves alkotást, és ebből szeretne megélni. Ki kell alakítani a saját márkát és ennek az alapja az egyedi megismételhetetlen termékekben rejlik. És szerintem ez már jó pár alkotónak sikerült!

Kötöttségek

Mert végülis senki sem akadályozhatja meg, hogy beugorjak a Bergdorf Goodmanhoz és virtuálisan elköltsek pár ezer dollárt.

Például egy Stella McCartney szürke-fekete átmenetes pulcsira.

Egy ilyen lezser sál-kardigán Donna Kara összeállításra

Vagy még inkább erre a szép, vastag pulóverre.

Esetleg a Missoni emblematikus mintájú ruhájára.

Byblos inspiráció

A divatipar egy minden tekintetben felfordult világ, világszerte most mutatták be azokat a trendeket, amiket mi jövő nyáron fogunk viselni. Közben az üzletekben meg dúl a téli szezon. Odakint pedig az időjárás még nem tudott dönteni.

A Byblostól viszont nekem még a 2010 tavaszi kollekción akadt meg a szemem, ami elvileg már divatjamúlt, a valóságban azonban nem csak egy szezonra vásárolok ruhát. Nekem valahogy nagyon megtetszettek most ezek a szakadt, lyukacsos pulóverek, legyen éppen akármilyen évszak.

Képek forrása: NY Magazin

Talán egy kicsit túl lett árazva

Ti mennyit adnátok ezért a kötött sapkáért? Merino gyapjúból van, de azért én mégsem adnék érte 158 dollárt (kb. 36 ezer forint).

Viszont ezek a bőrszálakból kötött sálak tényleg szépek. (Az áruk is.)

Eredetileg itt, Sunghee Bang boltjában ámuldoztam az árakon. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy Amerikában másként néznek a designer cuccokra.

Sőt, megkockáztatom, az egész márkaépítés kérdése itthon is.

Ahogy elnézem a nagy márkáknál is beáraznak ilyen szintre egy-egy rém egyszerűen legyártható, pusztán egy Chanel vagy LV emblémával megdrágított dolgot. Hát, végülis ha valakinek ez számít, vegye ezt.

Na jó, hogy ne csak a levegőbe beszéljek a Net-a-porter-en gyorsan kerestem még pár sapkát. Mind 100 dollár felett kezdődnek.

Például egy Burberry

Vagy egy Missoni

Tulajdonképpen én is elhordanám ezeket, de inkább megpróbálom majd reprodukálni. Vagy ez menthetetlenül szánalmas hozzáállás lenne?

Cursive Design

Újabb ötletes ékszerekre találtam: a csipke darabokat láncok tartják. Meg egyéb színes csecsebecsék. Lehet gyönyörködni a hölgy blogján!