Kinek van otthon egy-két maroknyi erre-arra kallódó Szafarimánia névvel fémjelzett matricája? Olyanok, amelyekből legalább 5 példány van és senkivel nem lehetett elcserélni? Olyanok, amelyek mindenfelé szétszórva hevertek eddig a lakásban?
Hiszen lelkesen ragaszgattuk mi a matricákat az albumba, de a kisgyereknek igazából nem túl nagy élmény, ha mindegyikből kettő-három példány van. Egyre csalódottabban veszik tudomásul, hogy már megint nem lehetet ragasztgatni.
Egy kis ovis társ rajza adta az ötletet, amire mi is azonnal lecsaptunk. Újrahasznosítottuk a matricákat. Rajzoltunk nekik hátteret, az apró, aranyos állatkáknak házikót, hogy ne fázzanak. A madaraknak fát, hogy legyen minek ágára ráülni. Természetesen minden képre kellett egy ragadozó is, hogy legyen min borzongani. Ja és szemmel ellátott, mosolygós napocska, mert az minden képre kell!
A kedvencem pedig a sivatagos kép, ahová tevék és kígyók kerültek. Semmi odaillő szőrös és aranyos nem került, hanem földrajzi-biológiai hűséggel csak az odatartozó állatok. Az albumban pedig mindenféle okosságokat is hozzá lehet olvasni a témához, például a tevék púpjairól meg a vándorló homokdűnékről.
Így a mellett, hogy értelmesen eltöltünk legalább fél órát egy műalkotás létrehozásával, egy csomó fontos ismeret birtokába is juthat a gyerek, sőt az anyuka is.
Az állatok körbevágását én végeztem körömollóval, de a ragasztgatás hálás feladatát semmi pénzért ki nem adták volna a kezükből a kölkök.
