Csere-bere nyakmelegítő

A kötős-horgolós Facebook csoport játékára készült ez a nyakmelegítő.

Egyre vékonyodó csíkokkal játszottam. A natúr fonal Manos Silk Blend Fino volt Cream színben, a kékes színekben játszó pedig Malabrigo Silkpaca (2 szállal fogva), Indiecita színben. Mindkettő az 1001fonal kínálatából.

Mindkét fonalban volt egy kis selyem, de szintén mindkettőben az alpaka, illetve a merinói gyapjú dominált, így nem nevezhetem éppen hűvös viseletnek.

Jó nagy darab lett, igyekeztem a képeken bemutatni, hogy hányféle képpen hordható.

Ez itt pedig az a kendő, amit a csere-berén én kaptam. Nagyon elegáns, finom darab. Pont jól illik a kedvenc szürke pulcsimhoz.

Aran sapka hugicámnak

Mondta a hugicám, hogy kellene neki egy sötétszürke sapka. Aztán rábökött egy fotóra az egyik kötős újságban. Szerencsére a Knit Simple magazin őszi száma volt az, és a sapka tényleg egy egyszerű darab. Egy-két filmnézős este alatt simán megvan, nem okoz különösebb kihívást még a csavart minta követése sem. Kivéve nekem, aki természetesen képtelen követni a mintát és egy kis átalakítást mindenképpen eszközölnöm kellett bele. Viszont nagyon tetszik a végeredmény, remélem a hugicámnak is fog.

A választott fonal: Artesano Alpaca Aran. A legsötéteb színt választottuk, a 850-es Mahogany-t. Van egy pici meleg, barnás beütése, de összességében egyészen varázslatosan szép sötét szín ez.

Kötőtű: 5,0 mm és 40 cm-s Addi fém körkötőtű. Végig tudtam ezzel a körkötőtűvel dolgozni, nem kellett átváltanom zoknikötőtűre. Viszont ez a fonal elbírt volna egy 6-os tűt is simán, de nekem az éppen nem volt kéznél.

Csipkekendő csere-bere 2012

Egy újabb kendő, ami 2 hónapig készült, és még újabb 3 hétre volt szükségem, hogy egyáltalán írjak róla. Az első hónap a minta megtalálásával telt és az először választott fonal sem akart kezes bárányként viselkedni. (Talán azért mert alpaka és selyem volt benne, birkaszőr egyáltalán nem?)

A nehézséget és szépséget az okozta, hogy egy teljesen idegen embernek szerettem volna valami gyönyörűt és hozzá illőt alkotni. Ez a csipkekendő csere-bere játék, amelyet a rendkívül aktív kötős-horgolós Facebook csoport indított. Zsuzsa, akinek kötöttem valami strukturált mintát szeretett volna, ami nekem sehogy sem jött össze.

Végül egy igazi csipkefonalat választottam: a Malabrigo Lace fonalat. Így alig 50 grammból alkottam meg ezt az egyáltalán nem kicsinyke kendőt, hiszen 430 méter állt rendelkezésemre. Hosszas töprengés után a piros mellett döntöttem, amit a 42-es Garnet szín testesített meg.

A minta úgy alakult, hogy a kendő hosszú oldala mentén haladtam. 5+2+5 szemmel kezdtem. A hosszanti oldal mentén végig 5 szem került lusta kötéssel. Ez egy fajta keretet ad a kendőnek.
A két rövidebb oldalra egy csipke szélminta került Nicky Epstein Knitting On The Edge című mintagyűjteményéből (a 72. oldalról). Ezt a 13 soros szélmintát ismételtem végig a kendő szélén. Minden minta végén készítettem egy sort, ami 1 ráhajtás, 2 szem összeköt használatával egy lyukacsos elválasztó sort hozott létre. A lyukacsos sorok között pedig felváltva sima vagy rizsmintát kötöttem.

Kötni egyébként az Addi csipkekötőtűjével kötöttem, abból is a 3,0 milliméteressel. Meg is lepődtem, hogy blokkolásnál milyen hatalmasra megnőtt a kendőcske.

Nagy izgalommal küldtem el a kendőmet és még nagyobb izgalommal vártam, hogy mit kapok. Nos, a lélegzetem is elállt, amikor kibontottam a csinos, virágos papírba csomagolt dobozt. Ez a kendő (vagy inkább sál?) egyszerűen tökéletes. Tökéletesen én vagyok. A mintát már ezer éve nézegettem, hogy meg kellene csinálni, és most egyszer csak valaki, vagyis Mónika elkészítette nekem! És a színek is annyira passzolnak hozzám! Köszönöm!

Jó móka volt ez a csere-bere, már benne is vagyok a következőben, amiben nyakmelegítőt készítünk egymásnak. :)))

Rozsdás sapkák

Maradt a kedvenc mellényem készítésekor egy 2/3 adagnyi a 100 grammos gombolyagból. A Zauberwolle-t a német Schoppel Wolle gyártja és az 1001fonalnál lehet beszerezni. Ez itt a 1659-es Oxyde színeit mutatja meg. A fonal érdekessége, hogy nagyon hosszan átmenetes, a színek igazából 1 gombolyagon belül csak egyszer vagy még ritkábban bukkannak elő.

Nézegettem már egy ideje és a nagy sapkaláz idején végül két sapkává konvertálódott ez a fonal. Nagyon érdekesen alakultak a színátmenetek, az egyik sapka inkább lila, a másik pedig inkább kék árnyalatokban tündököl. A közös nevező a narancsos szál, amitől mindkettő úgy néz ki, mintha berozsdásodott volna az alapszín.

A lilás inkább hosszúkás formájú lett, ezt olyan divatosan, lazára hagyva lehet hordani.

A kék kerekebb alakú lett, ezt pedig inkább jobban a fejre-fülre húzva érdemes felvenni.

Mindkét sapka a sima és fordított sorok váltakozásával készült, ez adja a "csíkos" struktúráját. 

Zöld boleró templomhoz öltözve

Szerda este egy misére mentünk, úgyhogy kedd reggel gyorsan elkezdtem bolerót kötni, hogy mégse fedetlen vállakkal menjek a templomba. Kész is lettem másfél nap alatt. Igaz ez idő alatt utaztunk több száz kilométert.
Egyesek szerint veszélyes utazás közben kötni. Én egyelőre úgy gondolom, hogy a műanyag kötőtűimmel még akkor se tudnék kárt okozni magamban, ha tényleg szeretnék.

Fonal: Araucania az 1001fonaltól. 100% pamut. Összesen 3-szor 100 gramm/ 100 m, tehát kb. 300 méter.

A minta: 60 szemet szedtem fel. 6 sor: 2 sima, 2 fordított.
*3 sor sima, 1 sor fordított, 1 sorban 1 ráhajtás, 2 szem összeköt, 3 szem sima, 1 sor fordított. Csillagtól ismételve sokszor. Majd végül 6 sor 2 sima, 2 fordított.

Szalagfüggöny

A drágám így nevezte el legújabb pulcsimat, amit szalagfonalból kötöttem. Nagyon jó puha a Schoppel Wolle tiszta pamutból készülő, márványosra festett fonaláról van szó, ami Chat néven fut. Már nagyon régen akartam valami ilyesmit csinálni és nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel.

Az eleje és a hátulja csak abban különbözik egymástól, hogy az egyik sima, a másik fordított, kedvünk szerint cserélhetjük a "mintát".

Gabi kérésére a "minta": Azt hiszem 50 szemet szedtem fel. Kötöttem 36 sort. Itt 2 soronként 2 szemet szaporítottam 3szor. Ez lett a "karöltő". Aztán kötöttem még 20 sort. A középső 20 szemet leláncoltam. A következő sorban pedig felszedtem újra és kötöttem tovább visszafelé ugyanazt. Az egyik felén sima, a másik felén fordított szemeket használtam.  

Végül a két oldalát kellett csak összevarrni. Violá!

Utálok összevarrni. ;)



Sok-sok sapka

A játszóterezés hozadéka ez a sok-sok sapka. Én csak ülök ott a padon és időnként rendet teszek a kölkök között. De jobbára csak ülök. Ennél nagyobb projekteket nem szívesen cipelek magammal, így aztán sapkák készülnek sorra.

A legtöbb újdonságot a Vouge horgolós különszámából választott sapkán tanultam. Például, hogy lehet rugalmas szegélyt horgolni: 3-5 szemmel egy hosszú csíkot csinálni, mégpedig úgy, hogy a félpálcáknak mindig csak az egyik szálába bökjük a tűt.

Meg a buborékos mintákat is most sajátítottam el. Egy másik fajtát már ismertem, ami lent látható a sárga-szürke sapkán.

Felhasznált fonal: Crazy Zauberball 2085-ös színe - tényleg ilyen jó élénk. A szegélyhez 3-as, a sapka többi részéhez 4-es horgolótű.

Ez a sapka a divatszínek jegyében készült: sárga és szükre, amolyan igazi nyári "lötyi" sapka. A sárga rész lenes keverék, a szürke pedig pamutfonal.


Manósapkák is készültek, remélem ezek majd egyszer babafotózási kellékként kelnek új életre.

Vedd nyakadba a nyarat!

Hosszú, forró és divatos nyár. Ez minden nő vágyálma. A magyar ékszertervezők pedig segítenek az apró vágyak megvalósításában. Körülnéztünk, ki hogyan képzeli el a legmelegebb hónapok ideális nyakláncát és tomboló színeket, vonzó formákat találtunk.

Vadjutka piros gyöngysorán színpompás virágok nyílnak. Hiszen mi is emlékeztetne jobban a nyárra, mint egy nagy csokor vidám vadvirág? A Vadjutka ékszerek különlegessége többek között változatosságukban rejlik, szinte minden színárnyalat képviselteti magát ezeken a darabokon. Másrészt pedig a textilek és más anyagok kombinálásából adódik az eredmény: színek és textúrák színes, bohém és életigenlő elegye. Színtiszta nyár!

Hasonlóan virágpompában tobzódnak Scheiring Barbara nyakékei is. Itt azonban sokkal egzotikusabb virágok kerültek a nemezre nyomtatott módszerrel, mint a pipacs. Sosemvolt színek, távoli országok illata ringatja sajátos hangulatba a Ringu műveket. De ha ez nem lenne elég, akkor a szivárvány minden színében röpködő pillangó közül is választhatunk egyet a fülünkbe, nyakunkba vagy hajtókánkra.

A Mimóza ékszerek készítője messzi-messzi tájakra kelt útra, hogy ihletet merítsen. Színkombinációit pedig egy-egy városról nevezte el. Így magunkon viselhetjük a barcelonai forgatag vagy éppen a rejkjaviki fehér éjszakák hangulatát. Kedvencünk pedig a képen is látható Rio de Janeiró-i koktélozás. Mi is szívesen elszürcsölnénk pár Mojitot arrafelé…

Schall Eszter jóvoltából a legközelebbi tengerpartra kirándulhatunk, hiszen medáljain a tenger hullámzói színei jönnek elő a világostól a mélykékig. A mintákban viszont a hagyományos magyar népi hímzések formavilága köszön vissza, ezt bolondítva meg a modern vonalvezetéssel. Szerintünk ez pont jól jöhet az olyan izgalmas életet élő nagyvárosi nőknek, akiknek nincs idejük leruccanni a tengerhez, de megmártóznának a nagy kékségben.

És persze mi lehetne nyáriasabb, mint egy nagy gombóc fagyi a tölcsérben? Fércművek bohókás, humoros darabjai között végre a soha el nem olvadó fagylalt receptjére is szert tehetünk! Szinte bármilyen ízben, - bocsánat – színben léteznek, de ha ezek mégsem tetszenének, akkor a szintén az utazásra inspiráló mozaikos darabokat ajánlom szívből.

A szafarimánia 2. felvonása

Kinek van otthon egy-két maroknyi erre-arra kallódó Szafarimánia névvel fémjelzett matricája? Olyanok, amelyekből legalább 5 példány van és senkivel nem lehetett elcserélni? Olyanok, amelyek mindenfelé szétszórva hevertek eddig a lakásban?

Hiszen lelkesen ragaszgattuk mi a matricákat az albumba, de a kisgyereknek igazából nem túl nagy élmény, ha mindegyikből kettő-három példány van. Egyre csalódottabban veszik tudomásul, hogy már megint nem lehetet ragasztgatni.

Egy kis ovis társ rajza adta az ötletet, amire mi is azonnal lecsaptunk. Újrahasznosítottuk a matricákat. Rajzoltunk nekik hátteret, az apró, aranyos állatkáknak házikót, hogy ne fázzanak. A madaraknak fát, hogy legyen minek ágára ráülni. Természetesen minden képre kellett egy ragadozó is, hogy legyen min borzongani. Ja és szemmel ellátott, mosolygós napocska, mert az minden képre kell!

A kedvencem pedig a sivatagos kép, ahová tevék és kígyók kerültek. Semmi odaillő szőrös és aranyos nem került, hanem földrajzi-biológiai hűséggel csak az odatartozó állatok. Az albumban pedig mindenféle okosságokat is hozzá lehet olvasni a témához, például a tevék púpjairól meg a vándorló homokdűnékről.

Így a mellett, hogy értelmesen eltöltünk legalább fél órát egy műalkotás létrehozásával, egy csomó fontos ismeret birtokába is juthat a gyerek, sőt az anyuka is.

Az állatok körbevágását én végeztem körömollóval, de a ragasztgatás hálás feladatát semmi pénzért ki nem adták volna a kezükből a kölkök.

Zoe Phobic ruhák

Ismerkedtem már egy ideje a Zoe Phobic ruhákkal, de valahogy nem jutottam el odáig, hogy szerezzek magamnak egyet. A márka honlapja nem túl biztató, csak angol és nem sok érdemlegeset tudunk meg a tervezőről, sem a kollekcióiról. Szerencsére ott a jó öreg FB, ahol viszont rengeteg hír és fotó ad lehetőséget a nyálcsorgatásra.

Itt van például ez a sorozat - az utolsó 3 fotót kell nézni egészen pontosan. Egyébként ez a fotózott póló éppen az enyém lett.

Hiszen végül egy ragacsosan forró napon végre elkeveredtem a Váci utcába, ott is a 25-ös kapualjba. Felcaplattam az emeletre és láss csodát: be a műhelybe.

A földön éppen a szabásra váró barackszín anyagok, a sztendereken pedig ruhadarabok. Nem túl sok, de azért érdemes próbálgatni. Zajlik az élet, amíg az ember lánya elbújik a paraván mögé. Jönnek-mennek ismerősök. Kapok ajánlásokat, inkább ezt, azt meg ne. Ágo odafigyel az emberre, de nem tolakszik és nem tukmál.

Két póló lesz az enyém, mindkettő igaz szerelemből. A hosszú haloványan türkízes a hétköznapokra, munkába. A rátétes vállú pedig buliba, vacsorákra ilyesmikre pont jó lesz. Olyanok ezek a ruhák, hogy jó beléjük bújni. Van bennük egy kis rafinéria, egy kis ötlet és báj. Ugyanakkor teljesen letisztultak, az én világom.

Ja és az áruk is! Ötezer forint egy egyedi design darabért? Nagyon is jó ár.
Az öv, amit hozzájuk passzintottam egy olasz butikból származik a Pozsonyi útról, de azt hiszem pont ezekhez az outfittekhez találták ki.

Már kifejezetten kíváncsian várom az őszi ötleteket! Jó lehet ebben a kánikulában sötét téli színekkel és vastag szövetekkel dolgozni.

Lyukacsos stóla

Megjött a részemről várva-várt Zauberball 100. Ez a hosszan színátmenetes csodalabda már nem tartalmaz műszálat, még azt a 25%-ot sem, mint a korábbi zoknifonal változat. Persze azt se vonják ki a forgalomból, csak végre ilyen szépséget is lehet kapni.

Tapintásra sokkal puhább, mint elődje. Egyébként ugyanúgy váltanak benne a színek, ugyanolyan a vastagsága és használhatósága.

Legjobban ebbe a Blasser Schimmer színbe szerettem bele. Végül mégis kihagytam a stólámból a rózsaszín részt, mert jobban tetszett a csak kékes-zöldes játék. Sajnos a kedvencem, az aqua - világostürkíz árnyalat csak egyetlen egyszer jött elő a gombolyagban pedig az a leges legszebb az egészben.

Ha sikerül esetleg találnom megfelelő színű selymet, azt tervezem, hogy csíkokat fogok belenemezelni a sálba. Kíváncsi elnnék rá.

Egyébként 4 játszóterezős délután alatt készült el, mivel mostanában 4 és 8 óra között szinte minden délután a játszótéren töltjük az időt. Mást nem nagyon tudok ott csinálni, mint ilyen nem túl sok gondolkodást igénylő feladatokat. A képlet ez volt: 9 láncszem és 7 háromráhajtásos pálca - nem tudom pontosan hányszor újra és újra megismételve.

A végleges méret: 170 x 33 cm. Mondjuk azt, hogy a 400 méter 4/5-e ment bele ebbe a darabba.

Gigászi küzdelem volt

El sem hiszem, hogy leláncoltam az utolsó szemet is. Egy ismerősömnek harmadjára készítettem gigantikus sálat. 6 méter hosszú és 40 cm széles. Komoly és hosszú harc volt ez, minden egyes szemmel megküzdöttem külön-külön. Volt már egy kék óriásom és egy natúr, szúrós gyapjúból készülő is. Azt hiszem legközelebb inkább egy takarót kötök, ha ekkora szemszámra támad kedvem.

A viselője mohairt kért, úgyhogy először a Schoppel Wolle Merino Lace-ét választottam. De ez túl vékony volt, így hozzá kellett fogni egy kicsit vastagabb, de szintén mohair-es fonalat a Rosarios Pluma-ját. Ez sajnos tiszta akril fonal, viszont van vastagsága.

Merino Lace-ből 2x50 grammot fogtam hozzá rózsaszínből és fehérből, a 6x50 g Plumahoz. Ez összesen 1500 m fonalat jelent egyszeresen számolva.

A szinek sorrendje: fehér, rózsaszín, szürke, rózsaszín, fehér, szürke.

Első csipkesálam

Ezt a sálat február óta kötöm. Nagyon lassan készült, egy nap általában 1-1 sort tudtam megkötni - ha szerencsém volt. A végén már 500 felett járt a szemek száma a kötőtűn, folyamatos számolással, rengeteg ráhajtással és összekötéssel. Nem egy játszótér-kompatibilis kötésminta, az biztos. Inkább csak csendes késő esti órákra alkalmas. Még tévét se lehet mellette nézni.

Valójában jól kitoltam magammal, mert egy cowlt, azaz nyakmelegítőt, körgallért választottam első ilyen jellegű projektnek, amit én elvágtam, tehát nem a leírásnak megfelelően körben kötöttem, hanem oda-vissza. Ez azt jelentte, hogy minden második sort fordítva kellett kötnöm, mint ahogy az a mintában szerepelt.

A sorokat is kihagytam itt-ott, sőt volt, ahol a fogyasztást sem sikerült teljes mértékben betartani. De ettől függetlenül nem győzök gyönyörködni. Ezt én csináltam. Hihetetlen.

Az is nagyon érdekes volt, hogy a kötőtűn mennyire nem jött le a minta, de amikor benedvesítve kihúzkodtam mennyire gyönyörűen kiadta magát.

A minta a The Knitter magazin egy régebbi, 38-as számából való. (Az 1001fonalnál sajnos már elfogyott.) Itt megnézhető a Ravelry-n a többi projekt ugyanebből a mintából. Senki másnak nem támadt olyan ötlete mint nekem :)

A fonal pedig a színtiszta szerelem: Malabrigo Lace. A sálhoz összesen 42 grammot használtam fel az 50-ből. Jó hosszú, majdnem 400 méternyi egy-egy ilyen gombolyagocska. A színe pedig az 850-es Archangel. Kicsit több benne a lila, mint elsőre hittem, de még így is valami egészen gyönyörűséges színorgia. Lilák, narancsok, pirosak és pinkek folynak és kavarognak egymásban.

A minta ajánlása szerint kétféle tűméretet használtam. A felső részen 3,5-öst, a második részen pedig 4,0-s. Sima Addi fém körkötőtűt, igazi élvezet volt használni. Mondom én, aki nemrég még a bambuszra esküdött.

Csini fényképezőgép

Nagyon csinik ezek a fényképezőgép pántok, gondolom egy esküvői fotósnak jól jöhet egy ilyen :)

Via: This is glamorous

Papír újra

Környezettudatos ovi lettünk, papírt gyűjtöttünk és madáretetőket gyártottunk. Az is feladat volt, hogy készítsünk itthon valamit a gyerekekkel, amit aztán bevittünk az oviba - kiállítás készült így. A téma: a papír újrahasznosítása.

Nálunk a vécépapír gurigák kerültek elő, azokból fatörzsek lettek. Aztán szétnyírtunk egy kertészeti magazint és egy egész kertet fabrikáltunk egy használaton kívüli cipősdoboz fedelébe. Csak papír meg némi ragasztó kellett hozzá és egy jókedvű, válogatós-vagdosós-ragasztgatós délután.

Tűnemezelés

Új kézművesség felé fordultam mostanában. A tűnemezelés egyszerű és azonnal sikerélményt ad, mindenféle előzetes tudás és gyakorlás nélkül. Ez kell nekem, mondhatni.

Fogtam ezt a készletet az 1001fonaltól egy alátétet és egy tűnemezelő eszközt, aztán alkottam.

Egy képet: filc alapra hullámos fonalakat nemezeltem. Került oda egy selyem halacska is, éppen ugrik be a vízbe.

Korábban horgolt virágaimmal egy sálat díszítettem ezzel a technikával, de úgy tűnik, hogy ez esetben a varrogatás némileg stabilabb és célravezetőbb eredményt hoz.

És végül, de nem utolsó sorban készült Cincin. Ez a kis egérke (20 perces munkával és csupán néhány grammnyi selyem-gyapjú alapanyagból előállítva) hatalmas sikert hozott a gyerekeknél. Napokig ezzel aludtak, oviba horták. Még sálat is kellett neki horgolnom...

Tudom, tudom, van még hova fejlődni. De egyetlen más technikával sem volt ennyire gyors a sikerélmény még.