Donna Wilson lények

Első ránézésre semmi szép, semmi kedvesség nincs ezekben az esetlen, sokszor csúnyácska figurákban. Amit felfedeztem bennük és amiért tetszenek, az a humor. Ha az ember ilyen bicebóca tárgyakkal veszi körül magát a Barbie babák darázsderekára szabott világ helyett, akkor talán egy picit jobban tudja érezni magát a bőrében. Szóval nekem tetszenek Donna Wilson tárgyai, lényei, figurái meg párnái.

És ez az ötlet is milyen mókás! Kis csomag mindenféle filc darabkával, "Csinálj belőlem valamit!" felirattal.

Fonalbombázók akcióban

Ilyen az, amikor valaki felöltöztet egy parkolóórát, avagy graffitihorgolás a gyakorlatban.

Ha valakinek esetleg eszébe jutna és megcsinálja ezt Budapesten, küldön nekem mindenképpen egy képet!

Fonalbombázás vagy graffitikötés

Amikor már nem tudnak mit kitalálni az emberek, amikor már minden rokonuk és ismerősük az ő általuk kötött mellényekben járkál, nos akkor jön el az a pillanat, amikor valakinek eszébe jut, milyen jól mutatna egy tank rózsaszín fonaltakaróval. Először a Magyar Szóban olvastam erről a mozgalomról, amely elsősorban Angliában dúl és titokban színes fonalakba öltöztet köztéri szobrokat, hidakat és hasonló létesítményeket. Az eredmény tulajdonképpen jópofa, még ha nem is mindig túl esztétikus.

Az őrület elharapódzásának hátteréről a Times Online írt részletes cikket. A fenti képet pedig innen csentem.

Egy bizonyos ponton túl a dolog valahogy átcsap művészetbe, nem tudom pontosan mikor és hogyan. Érdekes kérdés ez. Ez a fenti képről jutott eszembe. Sarah Applebaum munkássága számomra ékes bizonyítéka a tételnek.

Ilyen lennék

Ilyen szeretnék lenni minden nap, ilyen az, amikor csinosnak érzem magam. Pedig erősen és sokat tépelődtem, felvehetek-e még ilyen tapadós nadrágot. Ez nekem már merész, de végül jól éreztem magam a bőrömben.

De a gyerekek ovibacipelése vagy éppen a bevásárlás nagy ritkán jelent annyira vonzó programot, hogy vegyen a fáradtságot. Egy kirándulás viszont akár ilyen is lehet.

Nyáron valahogy könnyebben megy nekem ez is: akkor eleve kiélhetem a szoknyásságomat. Meg a sok színes fülbevalót, amit felhalmoztam az évek során.

Egyetlen apró kis mínusz az öltözékemen, hogy semmi se magyar, semmi se kézműves és semmi se saját. Csupa divatholmi nagy cégektől. Kabát, öv: Zara, pulcsi: Oui, nyaklánc: Bijoux Brigitte, nadrág: Jackpot, csizma: talán Horváth cipő?, a táskát meg Thaiföldről hozta a hugicám (majdnem eredeti D&G).

Kricsár, a drótmágus

Kricsár Annamária tulajdonképpen véletlenül keveredett az ékszerkészítés területére. "16 éves voltam, mikor egy barátnőm hozott egy kupac drótot, hogy készítsünk belőle ékszert. Így kezdődött. Aztán ő hamar beleunt, nekem nem sikerült azóta sem. Azt szeretem a drótozásban, hogy nincsenek korlátai, szinte minden formát, minden elképzelést meg lehet valósítani. Elképzelésem, ötletem meg van bőven, csak győzzem mindet megcsinálni."

Már rendeltem tőle jópár szépséget, legutóbb sáltűket a készülő nyakmelengetőimhez. Eddig fel sem tűnt, de valójában rájöttem, hogy miért nincs sokkal több ékszerem tőle. Mert én alapjáraton hideg színű vagyok, tél típus. Ő pedig a meleg hatású anyagokat részesíti előnyben. "Ha rajtam múlik, csak rézdrótból dolgozok, jöhet zománchuzal, tiszta vörös- vagy sárgaréz, mindegy. Az ezüst színét nem szeretem, nekem nagyon hideg, ezüstözött drótból csak rendelésre dolgozok.

És a drótot szinte bármivel lehet társítani: üveggel, ásvánnyal, textillel, fával, fonallal, bőrrel, bármivel. Ebben sincsenek korlátai, valamint a feldolgozási technikákban sem: amit fonallal el lehet követni, azt dróttal is. Lehet horgolni, makramézni, varrni, hímezni."

Én úgy látom, hogy egyre izgalmasabb vizekre evez az alkotó, egyre merészebben társítja az anyagokat, egyre meglepőbb formák kerülnek ki a keze alól. És mondanom se kell, hogy ez nekem nagyon-nagyon tetszik!

Hitvallása pedig nagyon-nagyon szimpatikus, talán nem véletlen, hogy az egyik kedvenc lógós Kricsár fülbevalómat viselve mindenki megcsodál. Engem vagy a fülbevalót, végülis mindegy. "Szeretem, ha egy ékszer feltűnő, ami nem azt jelenti, hogy rikít. Van, akinek a személyisége, a színei egy kisebb, egyszerűbb ékszert enged; van, akinek nagy, feltűnő darabokat. Mindenki találja meg azt, ami igazán ő maga. És ha rajtam múlik, akkor ez furcsa, szokatlan formájú, megoldású ékszer." Tényleg hihetetlen, hogy ebből a merevnek hitt anyagból mi mindent ki lehet hozni!

Az ékszerek megvásárolhatók természetesen a Meskán. Illetve Lantos Rita üvegékszer-készítővel  a közös bolt, ide is érdemes bekukucskálni.

Utóbbi hetek termése

Egy 5,5 méter hosszú, 40 dkg súlyú sál.
Felhasznált fonal: Schachenmayr Loanda, 65-ös szín. Összetétel: 50 % poliakril, 30% gyapjú, 20% poliamid. Beszerzési hely: Kreatív Kézimunka. (Kifejezetten jó árakkal.)

És egy kardigán egy kétéves kislánynak.
Felhasznált fonal: Schachenmayr, Bravo Jacquard Color. Összetétele: 100% poliakril.  Bezerzési hely: Mesebolt.

Meg rengeteg megkezdett sapka, sál, mellény és nyakmelegítő. Lassan mindet ledolgozom, de ugyebár mindig az új fonallal kell elkezdeni valamit, próbálgatni, nézegetni, így befejezni a legnehezebb.

Egyszerű, de nagyszerű

Azért mutatom meg ezt a videót, mert tulajdonképpen egyszerűen utánozható. Egyszerű, letisztult és közben nagyon profi. Pont olyan, mint a bemutatott ruhadarabok, kiegészítők. Úgy tűnik ezek a jellemzők Celapiu minden munkájára jellemzőek.