Van egy üres lakásunk, ahová úgy 2 hónap múlva fogunk költözni. Sok minden adott, hiszen a mostani bútorokat visszük magunkkal, de azért persze álmodozni lehet.
A nappalit például ilyen kékes-zöldes színekre hangolnám.
De helyette nagyjából ilyen fog maradni.
2010. december 7., kedd
2010. december 3., péntek
Mikulást rejtő Mikulás
Az a fantasztikus az előre gyártott filcben, hogy még a legkétbalkezesebb ember (=én) is tud vele mit kezdeni. Bár a filcfigurák elkészítése nem teljesen gyerekbarát, az egyszerű kivitelezésüknél fogva nagy meglepetést lehet vele szerezni a gyerkőcöknek.
Alá meg lehet mindeféle meglepetést, ajándékot, csokimikulást rejteni.
Filc Mikulás és fenyőfa készítése
Kellékek: 5 milliméter vastag filclapok (piros, zöld, esetleg fehér), vatta, tömőanyag vagy gyapjú, pillanatragasztó, tű, cérna, olló, gyöngyök.
A vastag filclapokból negyed vagy harmad köröket, azaz körcikkeket vágtam. A kör sugara 10- 15 centi között volt. A két egyenes oldal mentén összevarrtam az anyagot és így egy kúpot kaptam.
A piros kúpból lett a Mikulást, mégpedig úgy, hogy egy fehér textilkört ragasztottam rá arcnak, két pöttyöt rajzoltam szemnek. A szakáll és a kalap karimája készülhet formára tépkedett vattából, fehér tömőanyagból vagy nyers gyapjúból is. Természetesen akár fehér filcből is kivágható a megfelelő alakzat.
A szakáll részt nem csak ragasztani lehetséges, hanem varrással is oda lehet erősíteni. Ez esetben viszont még a kúp megformálása, összevarrása előtt kell gondoskodnunk a figura arcának elkészítéséről.
A fenyőfa szintén egy kúpformára varrt filclapból készül, díszei pedig egy hosszú cérnára felfűzött gyöngyök, amelyeket tetszőleges helyeken a „fenyőfára” lehet ölteni vagy ragasztani.
2010. november 12., péntek
Játék Fxtinánál
Egy szépséges, eperfagyi színű nyakmelegítőért lehet most éppen játszani
2010. november 10., szerda
Donna Wilson lények
Első ránézésre semmi szép, semmi kedvesség nincs ezekben az esetlen, sokszor csúnyácska figurákban. Amit felfedeztem bennük és amiért tetszenek, az a humor. Ha az ember ilyen bicebóca tárgyakkal veszi körül magát a Barbie babák darázsderekára szabott világ helyett, akkor talán egy picit jobban tudja érezni magát a bőrében. Szóval nekem tetszenek Donna Wilson tárgyai, lényei, figurái meg párnái.
És ez az ötlet is milyen mókás! Kis csomag mindenféle filc darabkával, "Csinálj belőlem valamit!" felirattal.
2010. november 8., hétfő
Fonalbombázók akcióban
Ilyen az, amikor valaki felöltöztet egy parkolóórát, avagy graffitihorgolás a gyakorlatban.
Ha valakinek esetleg eszébe jutna és megcsinálja ezt Budapesten, küldön nekem mindenképpen egy képet!
Ha valakinek esetleg eszébe jutna és megcsinálja ezt Budapesten, küldön nekem mindenképpen egy képet!
2010. november 2., kedd
Fonalbombázás vagy graffitikötés
Amikor már nem tudnak mit kitalálni az emberek, amikor már minden rokonuk és ismerősük az ő általuk kötött mellényekben járkál, nos akkor jön el az a pillanat, amikor valakinek eszébe jut, milyen jól mutatna egy tank rózsaszín fonaltakaróval. Először a Magyar Szóban olvastam erről a mozgalomról, amely elsősorban Angliában dúl és titokban színes fonalakba öltöztet köztéri szobrokat, hidakat és hasonló létesítményeket. Az eredmény tulajdonképpen jópofa, még ha nem is mindig túl esztétikus.
Az őrület elharapódzásának hátteréről a Times Online írt részletes cikket. A fenti képet pedig innen csentem.
Egy bizonyos ponton túl a dolog valahogy átcsap művészetbe, nem tudom pontosan mikor és hogyan. Érdekes kérdés ez. Ez a fenti képről jutott eszembe. Sarah Applebaum munkássága számomra ékes bizonyítéka a tételnek.
2010. november 1., hétfő
Ilyen lennék
Ilyen szeretnék lenni minden nap, ilyen az, amikor csinosnak érzem magam. Pedig erősen és sokat tépelődtem, felvehetek-e még ilyen tapadós nadrágot. Ez nekem már merész, de végül jól éreztem magam a bőrömben.
De a gyerekek ovibacipelése vagy éppen a bevásárlás nagy ritkán jelent annyira vonzó programot, hogy vegyen a fáradtságot. Egy kirándulás viszont akár ilyen is lehet.
Nyáron valahogy könnyebben megy nekem ez is: akkor eleve kiélhetem a szoknyásságomat. Meg a sok színes fülbevalót, amit felhalmoztam az évek során.
Egyetlen apró kis mínusz az öltözékemen, hogy semmi se magyar, semmi se kézműves és semmi se saját. Csupa divatholmi nagy cégektől. Kabát, öv: Zara, pulcsi: Oui, nyaklánc: Bijoux Brigitte, nadrág: Jackpot, csizma: talán Horváth cipő?, a táskát meg Thaiföldről hozta a hugicám (majdnem eredeti D&G).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












