Oldalak

2012. július 1., vasárnap

Zoe Phobic ruhák



Ismerkedtem már egy ideje a Zoe Phobic ruhákkal, de valahogy nem jutottam el odáig, hogy szerezzek magamnak egyet. A márka honlapja nem túl biztató, csak angol és nem sok érdemlegeset tudunk meg a tervezőről, sem a kollekcióiról. Szerencsére ott a jó öreg FB, ahol viszont rengeteg hír és fotó ad lehetőséget a nyálcsorgatásra.

Itt van például ez a sorozat - az utolsó 3 fotót kell nézni egészen pontosan. Egyébként ez a fotózott póló éppen az enyém lett.

Hiszen végül egy ragacsosan forró napon végre elkeveredtem a Váci utcába, ott is a 25-ös kapualjba. Felcaplattam az emeletre és láss csodát: be a műhelybe.

A földön éppen a szabásra váró barackszín anyagok, a sztendereken pedig ruhadarabok. Nem túl sok, de azért érdemes próbálgatni. Zajlik az élet, amíg az ember lánya elbújik a paraván mögé. Jönnek-mennek ismerősök. Kapok ajánlásokat, inkább ezt, azt meg ne. Ágo odafigyel az emberre, de nem tolakszik és nem tukmál.



Két póló lesz az enyém, mindkettő igaz szerelemből. A hosszú haloványan türkízes a hétköznapokra, munkába. A rátétes vállú pedig buliba, vacsorákra ilyesmikre pont jó lesz. Olyanok ezek a ruhák, hogy jó beléjük bújni. Van bennük egy kis rafinéria, egy kis ötlet és báj. Ugyanakkor teljesen letisztultak, az én világom.

Ja és az áruk is! Ötezer forint egy egyedi design darabért? Nagyon is jó ár.
Az öv, amit hozzájuk passzintottam egy olasz butikból származik a Pozsonyi útról, de azt hiszem pont ezekhez az outfittekhez találták ki.

Már kifejezetten kíváncsian várom az őszi ötleteket! Jó lehet ebben a kánikulában sötét téli színekkel és vastag szövetekkel dolgozni.

2012. június 24., vasárnap

Lyukacsos stóla



Megjött a részemről várva-várt Zauberball 100. Ez a hosszan színátmenetes csodalabda már nem tartalmaz műszálat, még azt a 25%-ot sem, mint a korábbi zoknifonal változat. Persze azt se vonják ki a forgalomból, csak végre ilyen szépséget is lehet kapni.



Tapintásra sokkal puhább, mint elődje. Egyébként ugyanúgy váltanak benne a színek, ugyanolyan a vastagsága és használhatósága.

Legjobban ebbe a Blasser Schimmer színbe szerettem bele. Végül mégis kihagytam a stólámból a rózsaszín részt, mert jobban tetszett a csak kékes-zöldes játék. Sajnos a kedvencem, az aqua - világostürkíz árnyalat csak egyetlen egyszer jött elő a gombolyagban pedig az a leges legszebb az egészben.

Ha sikerül esetleg találnom megfelelő színű selymet, azt tervezem, hogy csíkokat fogok belenemezelni a sálba. Kíváncsi elnnék rá.



Egyébként 4 játszóterezős délután alatt készült el, mivel mostanában 4 és 8 óra között szinte minden délután a játszótéren töltjük az időt. Mást nem nagyon tudok ott csinálni, mint ilyen nem túl sok gondolkodást igénylő feladatokat. A képlet ez volt: 9 láncszem és 7 háromráhajtásos pálca - nem tudom pontosan hányszor újra és újra megismételve.

A végleges méret: 170 x 33 cm. Mondjuk azt, hogy a 400 méter 4/5-e ment bele ebbe a darabba.

2012. június 11., hétfő

Gigászi küzdelem volt



El sem hiszem, hogy leláncoltam az utolsó szemet is. Egy ismerősömnek harmadjára készítettem gigantikus sálat. 6 méter hosszú és 40 cm széles. Komoly és hosszú harc volt ez, minden egyes szemmel megküzdöttem külön-külön. Volt már egy kék óriásom és egy natúr, szúrós gyapjúból készülő is. Azt hiszem legközelebb inkább egy takarót kötök, ha ekkora szemszámra támad kedvem.

A viselője mohairt kért, úgyhogy először a Schoppel Wolle Merino Lace-ét választottam. De ez túl vékony volt, így hozzá kellett fogni egy kicsit vastagabb, de szintén mohair-es fonalat a Rosarios Pluma-ját. Ez sajnos tiszta akril fonal, viszont van vastagsága.

Merino Lace-ből 2x50 grammot fogtam hozzá rózsaszínből és fehérből, a 6x50 g Plumahoz. Ez összesen 1500 m fonalat jelent egyszeresen számolva.

A szinek sorrendje: fehér, rózsaszín, szürke, rózsaszín, fehér, szürke.

2012. június 3., vasárnap

Első csipkesálam



Ezt a sálat február óta kötöm. Nagyon lassan készült, egy nap általában 1-1 sort tudtam megkötni - ha szerencsém volt. A végén már 500 felett járt a szemek száma a kötőtűn, folyamatos számolással, rengeteg ráhajtással és összekötéssel. Nem egy játszótér-kompatibilis kötésminta, az biztos. Inkább csak csendes késő esti órákra alkalmas. Még tévét se lehet mellette nézni.



Valójában jól kitoltam magammal, mert egy cowlt, azaz nyakmelegítőt, körgallért választottam első ilyen jellegű projektnek, amit én elvágtam, tehát nem a leírásnak megfelelően körben kötöttem, hanem oda-vissza. Ez azt jelentte, hogy minden második sort fordítva kellett kötnöm, mint ahogy az a mintában szerepelt.



A sorokat is kihagytam itt-ott, sőt volt, ahol a fogyasztást sem sikerült teljes mértékben betartani. De ettől függetlenül nem győzök gyönyörködni. Ezt én csináltam. Hihetetlen.

Az is nagyon érdekes volt, hogy a kötőtűn mennyire nem jött le a minta, de amikor benedvesítve kihúzkodtam mennyire gyönyörűen kiadta magát.



A minta a The Knitter magazin egy régebbi, 38-as számából való. (Az 1001fonalnál sajnos már elfogyott.) Itt megnézhető a Ravelry-n a többi projekt ugyanebből a mintából. Senki másnak nem támadt olyan ötlete mint nekem :)



A fonal pedig a színtiszta szerelem: Malabrigo Lace. A sálhoz összesen 42 grammot használtam fel az 50-ből. Jó hosszú, majdnem 400 méternyi egy-egy ilyen gombolyagocska. A színe pedig az 850-es Archangel. Kicsit több benne a lila, mint elsőre hittem, de még így is valami egészen gyönyörűséges színorgia. Lilák, narancsok, pirosak és pinkek folynak és kavarognak egymásban.



A minta ajánlása szerint kétféle tűméretet használtam. A felső részen 3,5-öst, a második részen pedig 4,0-s. Sima Addi fém körkötőtűt, igazi élvezet volt használni. Mondom én, aki nemrég még a bambuszra esküdött.

2012. május 19., szombat

Csini fényképezőgép

Nagyon csinik ezek a fényképezőgép pántok, gondolom egy esküvői fotósnak jól jöhet egy ilyen :)



Via: This is glamorous

2012. május 18., péntek

Papír újra

Környezettudatos ovi lettünk, papírt gyűjtöttünk és madáretetőket gyártottunk. Az is feladat volt, hogy készítsünk itthon valamit a gyerekekkel, amit aztán bevittünk az oviba - kiállítás készült így. A téma: a papír újrahasznosítása.



Nálunk a vécépapír gurigák kerültek elő, azokból fatörzsek lettek. Aztán szétnyírtunk egy kertészeti magazint és egy egész kertet fabrikáltunk egy használaton kívüli cipősdoboz fedelébe. Csak papír meg némi ragasztó kellett hozzá és egy jókedvű, válogatós-vagdosós-ragasztgatós délután.

2012. május 16., szerda

Tűnemezelés

Új kézművesség felé fordultam mostanában. A tűnemezelés egyszerű és azonnal sikerélményt ad, mindenféle előzetes tudás és gyakorlás nélkül. Ez kell nekem, mondhatni.



Fogtam ezt a készletet az 1001fonaltól egy alátétet és egy tűnemezelő eszközt, aztán alkottam.



Egy képet: filc alapra hullámos fonalakat nemezeltem. Került oda egy selyem halacska is, éppen ugrik be a vízbe.



Korábban horgolt virágaimmal egy sálat díszítettem ezzel a technikával, de úgy tűnik, hogy ez esetben a varrogatás némileg stabilabb és célravezetőbb eredményt hoz.



És végül, de nem utolsó sorban készült Cincin. Ez a kis egérke (20 perces munkával és csupán néhány grammnyi selyem-gyapjú alapanyagból előállítva) hatalmas sikert hozott a gyerekeknél. Napokig ezzel aludtak, oviba horták. Még sálat is kellett neki horgolnom...

Tudom, tudom, van még hova fejlődni. De egyetlen más technikával sem volt ennyire gyors a sikerélmény még.