Olvastam ezt a bejegyzést a Murano üveges blogon és alaposan elgondolkodtam. A múlt héten pont azt emlegettem, hogy mennyire drágák az amerikai cuccok, nevezetesen például ezek a sapkák. Gyakran nézelődök a Net-a-porter és hasonló internetes áruházakban és ha lefordítom az árakat, kissé meghökkenek.
De aztán rájöttem: erre bizony van kereslet. Ezek a cégek olyan márkanevet építettek ki, amit el lehet adni. Ha valaki Chanelt vagy Louis Vuittont akar, akkor tudja mire számítson.
Ezen kívül nyugaton egyszerűen kultusza lett a hand-made és egyedi cuccoknak. Aki meg tudja venni a tucatárut, akár szezononként egy új ruhatárat, az egy idő után egyedi dolgokat fog keresni magának és azt is megveheti. Így aztán már azokat fogják keresni, ami tetszik nekik, ami menő és divatos. A blogon már nem egy olyan külföldi kézműves alkotót mutattam be, aki fényesen meg tud élni az alkotásaiból, mert olyasmit készít, amire van igény és ami egyben senkivel sem összetéveszhetően különleges.
Magyarországon a kézműveskedés más tészta: ami otthon készül, az bizony legyen olcsó! Az emberek fejében még nem állt össze a kép, hogy nem a kínai dömpingáruval kellene versenyeztetni az egyedi termékek árait. Mivel én a Zara, Mango, Promod árait tartom elfogadhatónak, ha a ruhatáramat bővítem, nagyjából ezt a szintet nézem a kézműves termékeknél is. Ezért is nem jutottam még el odáig, hogy a magyar divattervezők ruháival is feltöltsem a szekrényem.
Aki viszont a turkálókhoz szokott, az nem fog pár tízezret szánni egy kardigánra.
Szerintem egyetlen megoldás van annak, aki komolyan gondolja a kézműves alkotást, és ebből szeretne megélni. Ki kell alakítani a saját márkát és ennek az alapja az egyedi megismételhetetlen termékekben rejlik. És szerintem ez már jó pár alkotónak sikerült!
